Karodban

Csend, s benne világnyi rend,

Belül volt, van létezés,

Illatod összeköt, nem tévedés,

Zúgó szíved zaja létemre teremt.

Sejtjeim tőled, belőled sokasodtak,

Tested védve táplált,

Utunk előbb eggyé vált,

Majd fájó görcseid elválasztottak.

Tied voltam, és te az enyém,

Lelked kertjében virág,

Hol várfalaid biztonságot ád,

Egymás szemében voltunk remény.

Legyőzted minden hülyeségem,

Értelmet adsz hűségnek, jónak,

Határtalan szeretetszóknak

Tartasz szédítő magasba engem.

És tudd, minden pillanatod arany,

Hiába fordult a szerep,

Védettből vigyázó szeretet,

Mert tiéd az, s adnám számolatlan.

(Anyák napja 2024)