Karácsony kiigazító

Karácsony a szeretet ünnepe,

Mégis annyi a baj vele,

Mert keressük benne, mi ott feszít

Belül bennünk, az emberit.

Jelképes színházat gyártunk,

Sekély, de mással is így bánunk.

Tradíció, harsogjuk mi bele,

Így volt, így lesz, egye meg a fene.

És a kötelező "szeretet" jő elő,

Őszintesége közmondási tényező.

Pedig kint a fagyos hideg tekint

Befelé az üres gyomorra megint.

Tudom, én beszélek, hát rajta,

Rúgd ki alólam a prédikáló széket!

De elmondom fekve is, ha kell,

Hazug karácsonyod így temet el!

Az ünnep soha, mit veszek neked,

Nem anyag, amit kezeidbe teszek.

Hanem amiről lemondok elég erővel

Ahhoz, hogy a segítség mást átölel.

Karácsonyod érintsen meg másokat,

Ne sajnáld, porciózd ki jól magadat.

Egy nap nemcsak egy nap teszed ezt,

Varázslatos karácsonyod csodája ez.