Kannaharang

Kettlebell vers

Lóbálni jó, hejhó!

Nyúz a csúz és görbe amid volt egyenes?

Ruhába ugrásod körülményesen tökéletlenes?

Lóbálj és tudd, lehet újra jó!

Modern lét + nem mozgás + túl sok étel,

S derék méreted hamar lesz egy kilométer.

Nem elefántnak készültek izületeid se a DNS-ed,

A cipőfelvétel szelleme kerget s lett a nemezised.

Itt az ideje, hogy valami funkcionálisat csinálj magaddal,

Mitől nem egód dagad hanem erővel bánsz a szatyorral.

Hidd el ez nem a tükörnek szól mint a Gyurma Jóska,

Hanem okosan arra használ téged mi tested valója.

A mozgás, mi más, s az ötlet alapja, hogy az íróasztalt

Feledésben hagyva, Mondja neked tedd, mintha körülötted nem lenne minden aszfalt,

S a tested volna földmunkagép - Te atya ég! - s adunk neked ehhez,

Egy fogódzkodót, el ne engedd míg mozog, soha! S lásd csoda...

Mozgás tered cellából előbb kis szoba, majd épeszűen,

Használva tovább nő és minő csoda, fokozatosság és valaki,

Aki figyel rád oda, segít, és míg te tiszteled a lengő terhet, nem baj,

Ha nincs is több terved, mint újra éppebb lélek és testben lenned.

De kérlek, mivel felelősséggel tartozom teérted,

Konzultálj valaki mindkettőnknél orvosilag okosabbal.

Még ha te tudnád is s mindennél jobban szerét nem véted,

Az önvigyázatnak, mert a kannaharangok mindig nyernek a gravitációval,

Remélem megérted.

Mint oly sok mindenben itt sem árt egy hozzáértő útmutató ember,

Ki kívülről látja hogy hol a mozgásod gátja mit te belül nem jól mérsz fel.

Hát lóbálj boldogan tovább s bátran, ébredj tested csodájára újra,

Mint bátor hang az éjszakában, az időkeréknek fittyet hányva.

És a szórakó előadásában is…