Kandinszkij vonalzója

Aradi_Gabor•  2022. augusztus 23. 10:56  •  olvasva: 129

Színek, hangok, fények,

Gondolataim, emlékekben élnek.

Moszkva szerelmem, halkan,

Harsányan benned lenni akartam.


Belső tűzes szent, lelkem csoda,

Gyönyörét Monet gyújtotta lángra.

S onnantól minden értelmet kapott,

Mitől tudom, belül mérhetetlenül,

Gazdag vagyok, mert:


Szinek a billentyűk, a szemek kalapácsok,

A lélek zongorájában, ti mind ott álltok,

S a művész keze játsza azt a szép zenét,

Mi a lelked rezegteteve gyönyört rak beléd.


Még egy évtized impressziók alatt,

Mire megérek, hogy áttörjek újabb falat.

És kék lovasként csak a szin, fény érhet el

Vonal, forma engem többé nem érdekel.


Az Isten ellen vétkezik minden egyenes,

Görbe mindegy mi, az egyetlen tökéletes.

Még játszom kicsit, megérint Bauhauz,

Életem vége, igaz absztrakt fény blues.


Kandinszkij Multimédia Tárlat:



És a szórakó előadásában is…



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2022. augusztus 23. 21:45

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2022. augusztus 23. 21:09

@Törölt tag: За здороk4;ье!! 🙏😊🥃

Törölt tag2022. augusztus 23. 20:14

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2022. augusztus 23. 18:20

@Mikijozsa: nagyon szépen köszönöm Mikibá 🙏😊

Mikijozsa2022. augusztus 23. 17:56

híres festő lett versedben - különösebben ez a strófa tetszett:

"Még egy évtized impressziók alatt,

Mire megérek, hogy áttörjek újabb falat.

És kék lovasként csak a szin, fény érhet el

Vonal, forma engem többé nem érdekel."

Aradi_Gabor2022. augusztus 23. 16:48

@Animanongrata_: ötülök hogy tetszett 🙏😊🌹

Animanongrata_2022. augusztus 23. 16:47

Nagyon klassz ez a vers, a színekhez a zene is, érdekes volt, köszi :)