Kajánul

Vigyorog a szemtelen fapofa,

Mintha titkod látná szégyenlőn oda.

Úgy istenigazából lekevernél neki egyet,

Csak az önelégült vonalakat az arcáról letöröljed.

Bár erőszak nem old csak rosszít meg mindent,

Önérzeted szenved azért is ezen a bilincsen.

Mert illetlen de mégse, mégis sugalmaz az egésze,

El vagy megértésed ténye a szégyened része.

És mindegy hogy mi a nemed, helyzeteden nevet,

Ez egy egyenlőségpárti tiszteletlenség szembe veled.

Illetve nem is mert ez egy selyembe burkolt kalapács,

Előbb megcirógat és csak utána jön az alantas csapás.

Mert vágyódó álma tárgyává tész egy pillanat alatt,

De ennél többet nem érdemelsz, te itt eszköz maradsz.

Kajánul alád nyúl, szeméhez emel és bemocskol magával,

Zavarod a jutalom, zárd ki hát, szórakozzon ezentúl …mással.