János és a város

Bár lehetne e költemény kő kemény vádirat,

Nyájas olvasó, kérlek ne vedd ezt te annak.

Inkább olyan tanmese minek tárgya Emese,

Ki szépséges lányka, mint fiatal menyecske.

Bája buja, nála ha találna valaki is szebbett,

A szemei mire te szemed soha nem vetetted,

Mert vonali görbülete az mitől eszed veszted,

Hogy vele tedd, mindened egylapra feltetted.

Emese bár szép, közel nem állt jól a szeme se,

Mintha e szépségbe ott benne halott lélek lenne.

Mindegy ki volt a lókötő mindenét arányásta ő,

A flótás bankszámlája hamar 0-val volt mérhető.

Ha egy üzlet beindul, mind Emese után bolondul,

Sokszámjegyű kalandor marad garastalan vadul.

Hire kél a kétes zsákmámynak s vállalkozásának,

Előbb falunyi, majd kisebb városnyi hódolójának.

Tanulságul marad más, a szépségek sora fakulás,

Ha erkölcsöd nem elég fás, hirhedté leszel meg más.

És fejdre ül mint oly soknak már a nép nyelvi táltos,

Hogy te nálad járt már a János és az egész város.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)