J.A. lélek

Felkelt bennem a J.A. lélek,

Az Européer kit a múlt század,

Egy rossz korban ért el,

És félek, hogy az emberi gúnya,

Amiben épphogy elférek,

Egy ugyanolyan méregzsák mi száz év híján,

Szívta a te drága, okos véred.

Emlékszem, mikor értelmem felnőtt,

Hozzád hogy, sejtselek,

Hisz még én voltam elébb az ágyban a gyermek,

Nem ismerve alanyt, állítmányt, jelzőt,

Háborút, ember farkast, rettentőt,

De emlékszem mert két keresztnév volt,

A neved, és ebbe pici elme beleszeret.

Láttam bátyámat lángolni veled,

Mikor ő már tinédzserként megismerhetett,

És tudtam a sorban jövök majd én,

Nem kellett irigység, érni kell,

És az idő ehhez az enyém,

Volt és lehetett,

Szavaiddal gondolataim összemelegedtek.

Mindent tudtál már akkor,

Még azt is amit még én most se értek,

Tudom, náladnál valaha én sokkal jobban élek,

De a lélek jólétről hazudik mert fél,

Álmot babusgat, hogy ne látszódjon a cél,

Sötét árnyak között embernek maradni,

Kincsként odaadtad ezt nekünk és elmentél.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)