Itt a szél

Szikrázik a fény a tavasz közepén,

Azúrkéket csillantó kikeletremény.

Sehol felhő a gyémánttükör égen,

Az élet csillog szemek tengerében.

Virágok nyílnak, s zöld kabát a lomb,

Búgó énekű párjához búj a galamb.

Meleg a levegő, és lágyabban zenél,

Gyerekkacajt kerget a pünkösdi szél.

Árad, nem ismerve semmilyen gátat,

Alábúj-kerül kaput, s házon átvágtat.

Táncolva hajakban a semmi ellenáll,

Levéltengerhullámokon ömlik tovább.

Ordítja füleitekbe zúgó lég hangtalan,

Üzenve, az élet elől elbújni hasztalan.

Körülvesz pörögve, mosolyogva terád,

A lelkek lelke bújik vele boldog hozzád.

Üzeni, itt vagyok, mindenhol jól látsz,

Mint atya, fiú, magasztos, rám találsz.

Ott, mélyen benned létezésem beszél,

Tudd, szeretlek, mikor elér majd a szél.