Istenből ember

Aradi_Gabor•  2024. január 29. 10:22  •  olvasva: 40


Isten utazik a budapesti négyes-hatos villamoson,

Mi tömeggel a belsejében, ember emberre taposva oson.

De ő sem bánja hiszen mi belőle, hasonulva létezünk,

Zsebesek zsebeiből két kézzel markolva vétkezünk.


Vagy talán senki sem látja, mert ő a Szentlélek is maga,

Nehéz is látni bárkit, mikor csak tenyérben a szem sugara. 

Gazdag portálok, kosz és szegénység váltogatják egymást,

Mi a jó istent kereshet itt a jóisten, talán a legnagyobb Júdást?


Beér a nyugatiba hol nem tudja, a szmog vagy a zaj a nagyobb,

Külseje mocskos szürke, de szeretet-búgva ráülnek a galambok.

Belseje ragyog és ki közel lép feltűnik benne mint testvéri gondolat,

Pár lépés és a közöny szürke pépje mind szemünkre vissza ragad.


A legszegényebb vonatot keresi, valami mi megy Északkelet felé,

És ott a megálló betonján földre szállt és emberré változott belé.

Adott hát türelmet a kalauznak és olcsó jegyet mindenki zsebébe,

Garast a koldusnak, őrangyalt az útra és reményt mindenki lelkébe.


Kérdezheted, ennyi? Isten lejött az égből egy rozoga vonatért?

Nem fiam, te voltál az kivel sokkal többet mint egy vonat elért.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!