Hormonológ

Aradi_Gabor•  2022. május 23. 05:34  •  olvasva: 102

Pezseg a vérem s bennem vele az élet,

Belső koktélomtól ma boldogan élek.

S zakatol bennem s tőle az mire én,

Oda-vissza hathatok belül mint tünemény. 


Több mint 50 féle szabályozva vezet engem,

S miről hiszem én, lehet ők teszik bennem.

No, nem mentegetni akarom magamat itt,

Viselkedésemért végül is felelős vagyok nem kicsit.


Bár alapból anélkül, hogy bármit tudnák róluk,

Lélegzem, érzem s gondolkodva repíti szányuk.

Vagy földbe döngölnek s vacak tőlem-ük(?) a lét,

Mert akkor hullámvasutjukon vendégeskedek épp..


Miattuk nöttem fel s lettem én jó sokmindenféle,

S már tudom, a gyeplő az mit velük kell tartanom észbe.

Mert nem a karma kezeinek kósza suhintásai ők,

Van, igenis pozitívan s mindíg hatalmam fölöttük.


Igen, néha saját lelked árnyékát kell keresztbe lépned,

S pokoli lassu adaptáción keresztül a túl partra érned.

Mindehhez még csak te vagy a történet eggyik fele,

Hisz nem vagy mindenható s rá jön még a külvilág zöreje.


S mégis szerelem, halál, gyönyör s katasztrófa elér,

Psychéd kapja az élet pofonait, s lehet ritkán dicsér.

De ne panaszkodj hisz embernek születve ez a bolt része,

Mit a rejtéjes Hormonlóg hoz létre az maga az élted zenéje.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!