Hold, nap, csillagok

Szeretlek mondta s a fiú fogta a lány kezét,

Egy nyári éj, valahol egy vízpart szikrázó egén

Mint két az életről mit sem tudó, szegény de

Reménnyel teli végzős egyetemista,

Fölöttük ragyogtak a Hold, Nap, Csillagok vissza

Az igazi vad magyar romantikát megélve, mikor vágyuk

Tüze töltötte be az egész illatos forró éjszakát.

S az élet történik, lett egypár pici gyerek belőlük

Szerencsére egészségesek és a szeretet dől felőlük.

Apának lassan de bejön a vállalkozás, így a semmiből

Előbb lesz kicsi majd még kis szerencsével egyre több

Apa szemébe először csak szikra majd a tűz költözött

Ritkábban jár haza hisz nagyon elfoglalt, inkább űzött.

Fölöttük halványulni kezdtek a Hold, Nap, Csillagok.

Egyre több a hangos veszekedés, a te, a mi, az én, 

Az ő vele jobb? Most hogyan tovább? Hiszen ebben 

A szerethető életben volt bennem minden apró remény…

Dehát miért nem mondtad, miért nem adtál nekem egy jelet?

Nagyon megváltoztál, többé már nem láttalak nem ismertelek…

És a gyerekek? A családdal mi lesz? Pici lelkük hogy élje túl ezt?

Más is túlélte már, az én apám is otthagyott, kérlek ne csinálj

Felesleges drámát, itt az ideje, hogy lezárjuk ezt a fejezetet és a napot!

Fölöttük sötétté váltak a Hold, Nap, Csillagok.

Sötét évek jönnek, Mint két idegen az egymásnak okozott fájó sebeken,

Túl látni sehogy sem akaró s eme tüskés takaróval tépett kezekben 

Ragaszkodva s kapaszkodva a lány gyerekekbe, a fiú élet öröm hazug

Fellegekben járva, egyikük sem találja a víz parti este emléket s kész örökre bezárni a kaput.

S megremeg az ég, üt a sors s kisebb szerencsétlenségen át váratlan rést ád

Oly ritka, két lélek a két parton egymás felé nyúlhat itt a soha többé alkalom

Megáll a szív s az idő, univerzumnyi váratlan tényező, súgd senki de senki se

Gondolt volna erre, itt az én itt az ő megint s most mindkettő fel tekint …

S fölöttük mint egykor rég, ott ragyogva kering a Hold, Nap s a Csillagok mind. 

És a szórakó előadásában is…