Hó a subája

Aradi_Gabor•  2024. január 8. 19:23  •  olvasva: 76


A ház előtti parkban egy otthontalan lakott,

aki nagy fehér szakálla és piros kabátja miatt

a házban lakó gyerekektől Mikulás nevet kapott,

piciktől mosolyt, felnőttektől csak grimaszt.


Korán jött a tél, és december elején erősen fogyott,

a gyerekek az ablakból nézték, ahogy a padon aludt.

"Nem fázik?" Kérdezték. "Nem, ő már ehhez szokott,"

Válaszolták, "Mikulásoknak nem lesz ilyenkor bajuk."


6-a reggelén havazott, cipők az ablakokban teltek,

A házmester jött kopogva, s suttogva beszéltek a nagyok,

Biztos nem volt jó a kapu, mert ki a hátsó ajtón mentek,

A gyerekek jó szívvel rohantak: "valamit a Mikulásnak adok."


Egy mentőautó állt, nem messze a padtól, hol ő volt s aludt,

Letakarva, csak a vastagon behavazott, piros kabát látszott,

A szülők elterelték a gyerekeket: "máshol szebbet láthatunk,"

Estére az ablakból kinézve a pad és a park üresen állott.


Bentről, az ablakokból meleg fény és gyerekénekhang szállt,

Piros almáról, aranyágról, egy nagy zsákról, miben minden jó,

A szeretet hatalmáról, a hangoknak egy holló mégis ellenállt,

Rászállt a padra, ahol a Mikulás volt és csak károgott szívtiprón.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!