Hetero Isten

Valahol egy földalatti vonaton nézelődve utazom,

A csukló mellett, fél szemben odaát jelenség honol,

Kisugárzása mint egy kisebb szuper nova tombol,

Lehet férfi, nő akár egyszerre mindkettő, latolgatom.

Ül, mint akinek hitbirtokába őnéki adták a világot,

Egyszerre dölyfős, kíváncsian zavart és erős kihívó,

Öltözködése nem vad, amit magából előad szemfogó,

Zenéje, mit hallgat, benne él vele, s eltépi az összes láncot.

Végigjárva minden ellentétes úton, kaleidoszkóp csilloghat,

Polaritást váltva folyamatosan visszajelzésért tekintget,

Mint ki átok, kristály lapokon átváltozva közénk száműzetett,

Csillogva androgün lényegén mindenkinek mást mutat.

Fény és végtelen sötétség ellentét tüzében égve,

Rátalál e valaha önmagára,

Vagy hagyja-e, hogy valaki megpróbálja,

Heterogén Istenként meghasonulva hol lesz ebben béke… 

...Na de itt a vonal vége.