Harci dal

Aradi_Gabor•  2022. április 7. 09:24  •  olvasva: 117

Emlékszem még gyermekkorom hajnalán,

Béke honolt körülöttem és bennem talán.

De most felébredt bennem az igaz emberlélek,

S tudom hogy egyedül s csakis a harcnak élek.


Mert küzdelem az élet mindenkor saját maga,

És küzdelembe indul minden nap lelkem hada.

Minden percben kezdődik egy újabb ütközet,

Lelkem alig várja hogy újra háborúba mehet.


Nálam nincs megadás, sosem ejtek foglyokat,

Kettő a testbe, egy a fejbe, elvarrom a szálakat.

Sokoldalúan  harcolok, nyíltan vagy lopakodón,

Ha ellenségemmé lettél átmegyek érted bármilyen folyón.


Felderítelek, becserkészlek s le vadászlak végül,

S elhull az is mind ki jön néked segítségül.

Nem kell nekem különösebb politika se ideológia,

Én vagyok a kard kinek lelkében zúg saját harci dala.


Dalol arról hogy én egy vagyok mégis saját seregem,

S harcmezőn rohanva eufórikus harci dalom éneklem.

Hogy fájdalom az élet és csakis rajtam keresztül  létezik jövő,

A harc káoszában önmagadat legyőzni a legszentebb erő.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!