Halkan

Hallgasd miről zenél a szél,

Holnap előtt a nagy sötétségben mit remél?

Lelked festékes elegye,

Reménytelenül ragacsos, fénytelenül fekete.

Felemésztett téged a társasság,

Hitted egyedül jobb, de ez nem a te ruhád.

Csended magadba karmolva hallgatod,

Romlott húsárú – gondolod, ez ami én vagyok.

Mert íme az élet kedves, szép,

Pedig igazából neked nem, gyenge a mentség.

Meghaltál érző embernek lenni,

Már rég belül csak Netflix és hangtalan semmi.

És elfoglalod magad tévutakon,

Elefánt szobrod ormánya áll, hazug hit bizalom.

Mert te lenni, az van bajban,

Mi millióan veled, egyedül szenvedünk, halkan.