Gyere méreg, te

Nem bírom magam, valami kell belém,

Csak egy slukk, csak egy nyelet,

Harapásocska és boldog leszek veled,

A megbánás örömében majd elmélkedem én.

Olyan jól és szépen ellenálltam egész héten,

És a két vállamon ül máris a fekete és fehér,

Minden érvük igaz de győz bennem a szeszély,

Az ördög mindig a végére vígul fel egészen.

Hát gyere most méreg ide bele a kezembe,

Mert ordítva nagy leszek hét tengeren,

Veled legyőzöm magamat, ellenem,

Boldogtalan lelkem gyógyítsd így feleslegbe.

És mikor dicstelenítő mérged végre hatott,

Így elbukni önmagamon a legkevésbé fáj,

A szégyenérzetet elfogyasztottam veled már,

Egy kába másodpercre hiszem régi én vagyok.

Majd mikor elmúlik a bódult okozott gyönyöröd,

Szégyellem magam, hogy megengedtem azt,

Hogy kettőnk közül újra te légy itt a ravasz,

Mea culpázva, bocsánatot kérve vissza szelídülök.

De majd úgy öt nap múlva újra csábításod vár,

Kacsints hogyha érted mert ezt felejteni volna kár

😉

És a szórakó előadásában is…