Gépek szállnak felettem

Aradi_Gabor•  2024. január 15. 15:35  •  olvasva: 50


Épp rám jön, hogy megérett és kiírom magam,

Elmélyülni próbálok és hirtelen dörögve robog az ég.

Az a csoda szép, nyomorult rohadék, repgép!

Megy / jön épp, nem tudja széttört, fókusztalan agyam.


Mert nekem kint és bent a csend a nagy titok,

Dög mobilitás belőled sohasem elég,

Te vagy egyfajta fenék viszketés,

Amiben megszólalok és magamba hallgatok.


Városi emberként megszokhattam volna rég már,

És előnyeit sokszor élvesztem én is talán,

Mikor a távol sincs messze egyáltalán,

De mi mindig akkor ütközünk mikor lelkem csendre vár.


Nem kívánok rosszat odafent csak morgok egy keveset,

Kivárom mikor az ég csendesebb,

Belsőm is sokkal rendezettebb,

Csak le jegyzem mint ezt is, magamnak és mindenkinek, nektek.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2024. január 18. 11:32

Ezért is imádom a falum: A CSEND belső rendet teremt.
Nagyon egyet értek remek versed gondolatával.
(lejegyzem- egybe kellene írni )
Örülnék, ha Te is benéznél néha a blogomba. Ott van nagyon sok versem.