Fénykép

Nézegetem rabolt pillanataidból vonzó fényképed,

Vonalaidon átcikázó bennem túl gondolt szép lényed.

Mi szó mi szó, ki nem mondható s nem kicsit izgató,

Vizuális képzeteimnek csak egy része felvállalható.

Letámasztva nézlek, leülök és beléd álmodom magam,

Csak lazán, még kell idő, hogy ne elhamarkodjam.

Pupillám kitágul és issza a csillogó képpontok fényét,

Gyönyörű alakod növeli bennem vágyam élmény létét.

És a szívem, életre dobolva a sokszor változó,

Millió kép-gondolat, te, tökéletes keverék a rakétákat begyújtó. 

Tenném de nem tehetem így csak elképzelem veled,

Ahogy szeretni fogsz engem nézve és csillog a szemed.

Álmodozón festve belül minden elevenebben látható,

Te vagy az én, és én vagyok a te, a rólunk álmodó.

Belém harapsz és nyújtom, türelmetlen édes kínzón, 

de itt a…

Suhanó hó pihék, öröm pillanat, oly hamar távozón.