Fényáttörés

A tudás benned élő örök jövő fürkész vágya,

Emberi szükséged a lélek ok-okozat oltárára.

Szenvedéseid szenvedéllyel csapongva éled,

Univerzum rendezési elve, mitől bátorságod reméled.

Végtelen kombináció agyadban, sejtjeidben kódolva,

Reménykedés, hit, vágyak cselekvést gátolva.

És látom szemeidben ahogy utaidat veszted,

Ellened kelő erőidben a múlt rémiszt, a jövő elkerget.

Vénusz házában születve Marsod csillan az égen,

Szaturnuszom kacér rád nevet tart téged mérlegében.

Csillagok táncolnak lelked fodrai között lágyan,

De fényük elveszett önkorlátozó hiteid fogságában.

Engedd most, engedd hát e fényt áramlani,

Az univerzum akar téged neveden szólítani.

Mindent mit hittél a mindennel felel,

A múltad nem átok, és a jövőid mind jönnek el.

Légy a bölcs és tudd a kérdés kétélű fegyver,

Mert tudás vágyat vagy kétkedést rejt el.

De örök kérdezz, de ne a kérdőjellel,

Segítve másokon légy önmegtartó ember.

Így ülsz majd szívem szépséges trónján,

Letaszíthatatlan mint gyönyörű nő alak formán.

Hajadban tűz vágyakozva lobog,

Lábaidnál hűs, életadó patakod én vagyok.