Feneség

Faram Uci a híres nagymenő,

Tudta jól az igazság nem kellendő,

Mióta szeretője, Por Téka, minden

Intim titkát forgalomba hozta.

Jelmondata ugyan mindig az volt:

"A közé, tehát enyém, nekem, sajátom,

A többi nem kérte, mert biztos nekem akarva adja

Így van mondom én isti biza, drága barátom”.

De Téka feleség akart lenni nem csak ágyas,

És hiába fenyegette, a csalódott nő végül gazdag lett és nem házas.

Uci messzire ment dél-Ázsiába hol volt egy kevés dugi pénz,

Nem volt illúziója hogy ebből nincs az a pénz mivel ő ki mászna valamiképp.

Uci nem volt okos, sőt inkább mondhatni egy buta stróman,

De megtanulta, hogy tolvaj politikai szabály csak egy van.

Bármi is van volt vagy lesz, te mindig a legnagyobb demokrata vagy,

Mert bárkihez kerülhet a kassza s te az egyenlő esélyű tolvaj, sanszot ki nem hagy.

Menekülőben nevet, arcot s életet váltott mint valami Fogó Jakab,

Álmaiban még mindig nagy menőként kergeti a pesti csajokat.

Keserű tanulság lett számára végül ez a vicces arrogancia,

Hogy ne lopj, az álam ugyanis komisz s kegyetlen konkurencia.

És a szórakó előadásában is…