Felhő bújócska

Lélek ki, lélek be,

Elbújik egy felhőbe.

Megy, nem akar testet,

Boldog, felhőket kergethet.

Rászólt Isten, itt az idő,

Nem rejt többet el a felhő.

Lélek világítson mint a nap,

Csillogó csillagként csilloghat.

Zuhant is már a föld felé,

Ember testben legyen lélekké.

Szomorú így most ez a lélek,

Újjászületni jaj én de félek.

Felhőt bújni de szerettem,

Inkább mint élve szenvedtem.

Miért kell nekem az élet,

Ha fájdalommal teli még éled?

Fent nélkül nincs ide lent,

Kezdet nélkül vég semmit jelent.

Nincs hiány, nincs remény sem,

Nincs hit s élet sem egészen.

Most élj, vidd a hírem el innen,

Szív-vágy harmónia ad mindent. 

Van út felhőket kergetni végül,

De csakis mélységeken keresztül.