Fehér tulipánok

Volt egyszer egy viráglány,

Szíve-maga fehér tulipán.

Nyílott minden évelőn,

Várva a tavaszt édelgőn.

Mondta neki a rózsa,

Szemét hagymás, ócska!

Nem neked nyílok! Válaszolta,

Tüskés, negédes koróka!

Így a fehér tulipán kitárta

Szirom leveleit a fényárba,

S boldogan mosolygott midőn

A Döngicsélő túl volt vele az időn. 

Mikor végül piacra került,

Rövid léte értelemre derült.

Boldoggá tenni kinek azt,

Kis időre jelentheti a tavaszt.

Mert lelked tiszta rend,

Mikor asztalodon állhat fent,

Egy hófehér tulipán csokor,

Vele béke, kint és bent honol.

És a szórakó előadásában is…