Esendő

Nem akarod, de teszed,

Mert ez is veled született.

Őszintébb ez mint a gyarló,

Érző együttérzést kiváltó.

Emberségünk része ez,

Tökéletlenségünk embert fedez.

Hisz a lehetőségek végtelen száma,

A rövidebb szálat adja önmagában.

Akkor érdemled ki ezt a nemes fogalmat,

Mikor alá hullva nem sajnálod magad.

Ahogy mindenki felismeri ember magát,

És benned válik testvéreddé a világ.

Mert esendőn senki nem nevet,

Együttérezve az ő bőre is a tied.

Kicsit szeretetteljes lehet,

Bukni együtt mind felett.

Megértve elfogadod,

A humánum rád ragyog.

És támogatod akit kell,

Mert ő is csak esendő ember.