Érintő

Add ide a kezed,

A kezembe teszem,

Csak hogy érezd milyen,

Hozzád közel lennem.

Az én keres most téged,

A táv nélküli emberséget,

Nem a vágy mire kötne,

A lelkeink fűzné össze.

Apró mégis oly bensőség,

E néhány pillanat is elég,

S emlékezni fogunk ketten,

Mi történt ebben a csendben.

Engedem végül vendégem,

Mosolyunk meghittségén,

Hozzám szól a szereteted,

Mikor érinted kezeimet.