Entrópia (avagy az elemek dala)

Aradi_Gabor•  2022. április 26. 06:05  •  olvasva: 111

Hallod-e te univerzum, most még ragyog végtelen sok napod,

De te is tudod régóta már jól, hogy hanyag az anyagod.

Mert túl kevés benned a tevékenyen rendeződő elemi erő,

Káosz dúl s ez nem könnyen számon kívül hagyható tényező.


Jó rég, nagy Csinnel-Bummal a létbe robbantál te bele,

És a vadonatúj létrejövő tér egyből veled volt színültig tele.

Lett még energia, anyag, gravitáció s számtalan más csoda,

S felgyúlt a szikrázó csillámkabát csillagok végtelen sora.


Sűrűsödö anyagod a csillámló végtelenben alakokat formált,

Ezek lettek a galaxisok s mind lassan gravitáló táncban járt.

Néhol annyi mindent pakoltál egy azzon pici helyen az égre,

Falánk neutron csillagok lopták egymást végpusztulásról zenélve.


S aztán valahol e rengetegben egy spirál galaxis ága hegyén,

Távcsőbe nézett az ember s fejtegette az égre fonott lepényt.

A megfigyelések s megfigyelők száma robbanás szerúen nőtt,

Matematika, fizika, csillágaszat s tudásunk rengeteget fejlődött.


De a földön is megfigyelhető, minden mindig egy irányba halad,

Változásuk mindig leromlás s kopik, gyengül mi volt nem marad.

Környezetünk s mi csak romlunk s magától soha semmi fel nem javul,

S mindenféle neveken hívjuk azt mit az ENTRÓPIA hoz létre láthatatlanul.


Egyszerűbben mondva minden az alacsonyabb kisebb felé kacsint,

Kályhában a tűz ki hunyva sem pattan újra csodás kívánságod szerint.

Ez pedig azzal amit eddig tudhatunk + a végtelenség végtelenbe tágul még,

Az egyre távolodó napok tüze bár sok trillió x trillió < mégsem lesz elég.

Egyszer csak az univerzumban minden mozgás, minden elektron percenés,

A végső fagyos sötét csendben mozdulatlan, s ez lesz talán az utolsó történés. 


Borzongató egy távlati igaz, de addig tudásunk lehetőségeink fejlődés előtt áll

S még csak ki léptünk saját golyóbisunkról s a végtelen minden titka ránk vár.

Hej te ENTRÓPIA, ha ez csak félig igaz te vagy az elemek valódi hattyúdala, 

S legbelül köréd teremtődve tied vitathatatlanul mindent átható erőd alázata. 


De fel a fejjel hisz az út a lényeges és nem a vége mert addig kell hogy élj,

Bármit vallasz, gondolsz erről az ENTRÓPIA minden kicsi atomban ott zenél,

A te minden napi dolgaidban te vagy a fővezér s karmester hát szép dalt tegyél.



És a szórakó előadásában is…



Egyébb, (ál)tudományos rímekbe szedett fejtegetéseim:

 - Idő

 - Tömeg!…közlekedj!


Technológia és Gameing érdeklődésűek számára pedig ajánlom a GameR című szórakásomat.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!