Enigma

Aradi_Gabor•  2024. november 27. 19:08  •  olvasva: 50


A rejtélybe burkolt sejtett lélek,

Miben vonz mit talán soha meg nem értek.

Több mint vágyódó remegő akarat,

Megmártózni gondolataiban dönti a falakat.


Étosz mi fél mondattal fölém nő,

És csillog fölöttem mint arcnak látott felhő.

Valami sötét benne mit nem érthetek,

Szavai s tekintete miben az univerzum megremeg.


Jó ez az alaktalan tiszta izgalom,

Melyben magam feledve vállalom mit vallom.

Nem értve érezni a mélyét mi lehúz,

Belőlem valahogy minden emberi sárt elűz.


Elveszni szavai, mondatai hangján,

A legszebb soha meg nem fejtett talány talán.

Belsője komplex keserű-édes magány,

Magyarázata egyedi lélek mol-tömeg arány. 


Enigma ne menj, vagy menj,

Kimondatlan mondataidban igazság terem.

Kínzóan jólesik téged nem ismernem,

Nem vágylak tudni mert létezésed tudata már emel engem.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

PuZsu2024. november 28. 13:36

rejtély és titok
életed körbe fonja -
gondolat sorok
❤️
kíváncsi lélek
igazság nyomában jár -
tudásra vágyik
❤️
Most ezekkel a gondolatokkal tudok gratulálni neked remekedhez! ❤️ Zsuzsa

Mikijozsa2024. november 28. 11:15

Nagyszerű -, mondatai hangján mégse vesszen, komplex belője kiteljesedjen, tetszett

Aradi_Gabor2024. november 28. 06:46

@Zsuzsa0302:

Igazán kedves tőled Zsuzsa köszönöm szépen 😊🌷

Zsuzsa03022024. november 28. 06:41

Gyönyörű vers! Gratulálok!