Enigma

A rejtélybe burkolt sejtett lélek,

Miben vonz mit talán soha meg nem értek.

Több mint vágyódó remegő akarat,

Megmártózni gondolataiban dönti a falakat.

Étosz mi fél mondattal fölém nő,

És csillog fölöttem mint arcnak látott felhő.

Valami sötét benne mit nem érthetek,

Szavai s tekintete miben az univerzum megremeg.

Jó ez az alaktalan tiszta izgalom,

Melyben magam feledve vállalom mit vallom.

Nem értve érezni a mélyét mi lehúz,

Belőlem valahogy minden emberi sárt elűz.

Elveszni szavai, mondatai hangján,

A legszebb soha meg nem fejtett talány talán.

Belsője komplex keserű-édes magány,

Magyarázata egyedi lélek mol-tömeg arány. 

Enigma ne menj, vagy menj,

Kimondatlan mondataidban igazság terem.

Kínzóan jólesik téged nem ismernem,

Nem vágylak tudni mert létezésed tudata már emel engem.

És a szórakó előadásában is…