Én vagyok

Aradi_Gabor•  2022. augusztus 17. 23:00  •  olvasva: 117

Én az vagyok aki lehetek neked, 

A belőled áradó vad erő s képzelet.

Ajkaid hangtalan néma suttogása,

A testedet körülölelő selyem tapintása.


Én az vagyok kiről neked suttog a dunai szél,

Belőlem ezer élet szívdobbanása beszél.

Szívem lakhelye az egész széles világ,

Otthonára csak egy asszony mosolyában talál.


Én az vagyok ki másokkal könnyeken osztozott, 

A múlt terhével mégis mosollyal köszönti a napot.

És nyújtom kezem feléd kezedre várva,

Ölelésedben a jelen csodáját újra megtalálva.


Én az vagyok ki milliónyi nap tüzével ragyog,

Mégis a te parázsod az mire legjobban vágyok.

Táncold át velem hát az éjszakai eget,

És mikor meglátsz szíved nem ismeri többet a telet.


Én az vagyok aki hozzád bújva lusta reggelen megérint téged,

Kócos illatodba veszve szerelmed tüzéből perzselve feléget.

S tüzünk apadva, homlokod csókolva ölelve veled beszélget,

De te bölcsen és határozottan jelzed, nincs most itt ideje több beszédnek.



És a szórakó előadásában is…


 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2022. augusztus 18. 13:26

@Törölt tag: 🙏😊

Törölt tag2022. augusztus 18. 11:49

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2022. augusztus 18. 01:43

@liketorn: annyi nagyképű és buta variáció után: Ha szereted amit csinálsz, és nem csak magadra figyelsz benne, akkor azért érezhetően megnő, a közös csendek igénye 😉🙏

liketorn2022. augusztus 17. 23:48

A beszéd ideje lejárt 😬☠️ hogy úsztad meg?