Én, a gyerek

Aradi_Gabor•  2024. május 25. 07:47  •  olvasva: 44


Gyerekemlékezet, az csodalét volt, lehet,

S magam kitalálom,

Újra az apró emberek mesevilágát járom,

Minden ébren álom,

Felnőttek törődése, ami körülöttem lebeg.


A másik gyerek, az igaz kergetőző futás

Sohasem elég még,

A tél, a nyár, a szépen rezgő, feszes ég,

Krétarajzok, oda kék,

Szívből bocsánat, egymást nem bántás.


E csoda, miben nincs és sosem volt idő,

Gyereknyi játszótér,

Rossz vagy, de valahogyan ez is belefér,

S adj, ha a másik kér,

Mégis barátot, mást soha el nem feledő.


A remény, hogy jövőnk eljövő és szebb,

Miattatok és veletek,

Hogy amit most nem, majd megértitek,

Mosolyotokban én élek,

Gyermeknapotok legyen legnevetősebb.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. május 25. 19:20

@PuZsu:
Teszem, teszem,
Világ, mi az?
Észre se veszem 😊🌷

Aradi_Gabor2024. május 25. 19:18

@S.MikoAgnes: Hálásan köszönöm 😊🌷

Aradi_Gabor2024. május 25. 19:18

@Rozella: Köszönöm szépen 😊🌷

PuZsu2024. május 25. 12:55

világod lehet
örökös játszó tered
maradhatsz gyerek
❤️

S.MikoAgnes2024. május 25. 10:37

Versed is egy CSODA kedves Gábor!
💖

Rozella2024. május 25. 08:06

A csodalét kedves verse :) Felnőtt fejjel, gyermekszemmel, tiszta lélekkel... tetszik! :)