Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én, a gyerek
Aradi_Gabor 2024. május 25. 07:47 olvasva: 77
Gyerekemlékezet, az csodalét volt, lehet,
S magam kitalálom,
Újra az apró emberek mesevilágát járom,
Minden ébren álom,
Felnőttek törődése, ami körülöttem lebeg.
A másik gyerek, az igaz kergetőző futás
Sohasem elég még,
A tél, a nyár, a szépen rezgő, feszes ég,
Krétarajzok, oda kék,
Szívből bocsánat, egymást nem bántás.
E csoda, miben nincs és sosem volt idő,
Gyereknyi játszótér,
Rossz vagy, de valahogyan ez is belefér,
S adj, ha a másik kér,
Mégis barátot, mást soha el nem feledő.
A remény, hogy jövőnk eljövő és szebb,
Miattatok és veletek,
Hogy amit most nem, majd megértitek,
Mosolyotokban én élek,
Gyermeknapotok legyen legnevetősebb.
Aradi_Gabor2024. május 25. 19:20
@PuZsu:
Teszem, teszem,
Világ, mi az?
Észre se veszem 😊🌷
Aradi_Gabor2024. május 25. 19:18
@S.MikoAgnes: Hálásan köszönöm 😊🌷
Aradi_Gabor2024. május 25. 19:18
@Rozella: Köszönöm szépen 😊🌷
PuZsu2024. május 25. 12:55
világod lehet
örökös játszó tered
maradhatsz gyerek
❤️
S.MikoAgnes2024. május 25. 10:37
Versed is egy CSODA kedves Gábor!
💖
Rozella2024. május 25. 08:06
A csodalét kedves verse :) Felnőtt fejjel, gyermekszemmel, tiszta lélekkel... tetszik! :)