Emlékszem

Aradi_Gabor•  2024. január 4. 04:18  •  olvasva: 77


Kimegyek, és egy-egy mécsest gyújtok a sírotokon,

Körülöttem táncoló lángok,

Körben, a naplemente utáni hideg sötétségben

A világ bennem hallgat, hiányotok elfog.

 

Mily kicsi voltam még - szeretetetek nyár -

Az élet időtlennek tűnt,

A gyereklélek nem naptárra jár,

Az elmúlás csak a megújulást hozó fényhatár.

 

Az út lassan adja meg minden igazát,

Fokozatosan adagol

Boldogat, szépet, csúnyát,

És választhatsz végül, félsz vagy ettől gyarapszol.

 

Mert hogy, meg kell hogy értsd,

A sírkert valójában

A szívedben az élet kertjévé ért,

Döntés a tiéd, keser, de édes emlékezés.

 

Könnyeim hát mind ünnepelnek,

Lelkem sírva, boldogan szabad,

Teljes életetek, drága szeretteim,

Igaz emberi mementóként emlékeimben marad.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

S.MikoAgnes2024. január 6. 07:43

@Aradi_Gabor:

De igaz! De szép!
Bölcs vers! ❤️

Aradi_Gabor2024. január 4. 04:41

@kevelin: Nagyon örülök hogy tetszett 😊

kevelin2024. január 4. 04:27

Többek közt azért is szeretem olvasni verseidet mert olyan szèpen ès egyben értelmesen megfogalmazod érzéseidet, mintha helyettem tennéd.Egyformán èrzünk, de te tehetséges vagy.Több olyan gondolat van versedben amit kiemelhetnék. Nagyon tetszik.