Emberi tévedés

Azt hisszük mindig van tavasz,

Pedig a ravasz szív hallgat mélyen,

Hol még emlékezés sincsen,

Gödrökben ülve vár, ej véget ért a nyár.

És mondom neked, csak a most létezik,

Hidd, bennem érkezik a soha befejezés már,

Velünk akkor minden véget ér és kezdődik talán,

Merj, te csak merj lenni, a tervezés helyett.

Hogy azt nem lehet, mert időd nincs elég?

1000 élet úton magadat feledéd el,

Örökre, mert ennél kevesebb volt túl kevés,

Mit számít néhány emberöltőnyi tétlenkedés.

Kétszer téveszt az ember végzetesen,

Mikor benne túl kicsi vagy belül túl sok hit terem.

És nem vág önmagán át egyenesen, oda hova tartozik,

Már nem emberként megfutamodik, előleld.