Ember a tűzből

Aradi_Gabor•  2022. július 20. 20:00  •  olvasva: 110

Ismered őt s ezt a típust biztos mert ő az aki

Mikor a szobába lép a tündöklő nap bomlik ki

Vele, egyszerre lép közénk a nyár s a tavasz

S tűnik el a szürke hideg, mosolya mindig nevetőn ravasz.


Vele-nála soha sincs alacsony energia s micsoda

Arrogancia, dühős és türelmetlen mikor valaki

Hűvös s kimért s óvatos, A teremburáját! Ne légy már oly

Alázatosan felkent s szent, itt az idő, hogy ragyogj s teremts!


Nála sosincs lassú pillanat, mert ő nem megy hanem vonul

S ütemesen halad, úgy menj, hogy kövessenek, mondja

Mindig tudva, hogy ha bár neki nincs energia gondja más

Az más lehet, az bizony, s neki adnia is kell mert ő tényleg a


Rendszer közepén égő, milliárd éve létező begyúlt ősanyagból

Ragyogó csillag, ki köré az élet rendeződve kialakul és szinte

Elpusztíthatatlan nyomot hagy, mindenki lelkében pedig csak

Nem látja, hogy ki túl közel megy hozzá elég ebben a tűz-nászban.


Égve élj és élve égj, mert különben minden sötét s fagyosan hideg,

Engedj magatok közé s én jó alaposan felmelegítem a szíved.

Én vagyok az ember a tűzből lehetek férfi és nő is mégis elűzöl,

Vagy magamtól megyek tovább én mert máshol is kell a belőlem áradó

Fényből.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!