Első hó

A hideg hideghez ér,

Nedves párával teli a tér.

Kristály csoda hullik lefelé,

Hosszú úton válik egyedivé.

És teli a minden vele már,

Megváltozik a szél, megváltozik a táj.

Szikrázik a fény nincs határ,

Halkul a csend, átölelve vár.

Ilyenkor mindig csendes az éj,

Az élet visszahúzódva kicsit fél.

Mert a dermedt kristály pillanat,

Az időnk végére mutat.

Belül kell hogy meleg legyél,

Hogy észrevedd nem szürke hanem fehér.

Ha megérted a változás dalát,

Előbb kicsit hideg majd újra nő tovább.

Néhány hét és tovaszáll,

Kell hogy erőt gyűjtsön minden már.

Mert az első hó reménye,

Az eljövő tavasz virágos széle.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)