Elmúlik

Aradi_Gabor•  2023. december 9. 08:24  •  olvasva: 56


Mikor elmúlik szemeidből a nyár,

Vajon gondolsz-e még rám.

Talán gondolatban visszatérsz hozzám,

És magához ölel a néma délután.


Szíved talált-e magának válaszul,

Megnyugvást mi bizalomnak áll párjául.

Vagy zaklatott leszel, többet nyugodt soha,

A szélbe veszel, mert lök mindenki tova.


Tudom te már nem látod azt bennem,

Lehet, hogy nekem ez ellen nincs mit tennem.

Mert mi volt, elmúlt és már csak emlékekben él,

De édes gondolatként, társául hozzá

a remény.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. december 10. 07:32

@liketorn:
A Nő nem boldogít de nélküle boldogtalanság a lét.
A házasság sem derű viszont hosszabb létre ad reményt.
Ha az élet nagy szerelmet ad múltával egy részed is kimúlik.
Az igaz férfi eltántoríthatatlan sötét szívvel is marad, nem alkuszik.
Soha nem adja fel nem számít ha már hólnapot sem remél,
Mert az ő kezét fogva megtérve magára vette a hűség ígéretét.

liketorn2023. december 10. 01:29

@Aradi_Gabor:
Én sem értem ám. A hangjaim falsok,
Kutyám van csak, macskám, és elég adók azok,
Lehet ha nőznék, és bekötnék a fejem
Lovagolnék vadul holmi villamos-székeken...

Aradi_Gabor2023. december 9. 23:53

@liketorn:
Persze tudom, csak a nosztalgia nyaggat,
Szívja véremet és hazudik agyam egyre nagyobbat.
Mert szenvedni az szenved, ki szenvedni akar,
Az én vágányomnál az emlék vonat közbe kavar.

liketorn2023. december 9. 23:25

@Aradi_Gabor:
A vers címében benne a megoldás,
Elmúlik és élmény lesz, nem is lehet vitás,
Jön száz vonat, amire fel lehet majd szállni,
Hála az égnek, felcihelődünk, vagy mi... :)

Aradi_Gabor2023. december 9. 23:14

@liketorn:

Bilog volt az inkább és nem bilincs,
Olyan, értelmetlen nélküle az élet, kincs.
Beszívódik minden sejthártyán beléd,
Ő róla univerzumokat alkotni sem elég.
Ezerszer megesett történet, való bizony,
És mégis, más bölcseletét is keserűen iszom.

liketorn2023. december 9. 23:02

Megbilincseltek téged úgy látom,
A nőcsali mindenkinek más álom,
A férfi próbál kapaszkodni bele,
Költ hozzá hogy ne kelljen felébrednie;
Csak túlélési ösztön, némi gondoskodás,
Örök körök ezek, Nagy Fehér Vadász...