Életünk virága

Jön és múlik el ő minket ott feledve,

Mint kicsiny hajtás mi él tovább előre.

Szépsége rövid és feladata jól tudott,

Szeretnénk hinni rólunk szót adhatott.

És talán mikor zajlik észre sem veszed,

Annyira hibátlan így magadba szeretsz.

Apró repedések, hibák jelzik a múlását,

Lassított karambol bukásunk himnuszán.

De a kétely 1000, a bizalom az csak egy,

Higgyél bármiben a konok lét nem ereszt.

Sötétben táncolok veled külsőségek nélkül,

Hiszek benned ha fogod kezem erőtlenséggel.

Akarj keveset kedves, amikor te virágzol,

Ne gondolj másra csak, hogyan hiányzol .

Nincs jövő se múlt, csak a pillanat, mi hult,

A tél után, jő a remény, mi újra lángot gyújt.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)