Élettanár

Aradi_Gabor•  2024. április 30. 01:33  •  olvasva: 43


Ismét itt van, újra eljött a kirepülés napja,

Mikor apraja s nagyja boldog okokon

Átlépve egy új életszakaszba bánatát adja

Virágba s dalba fojtva, hol ábránd-jövő nem cinikus szolga.


De mind közül a legmegilletettebb a tanerő,

Ki nem mutatná azt semmiért, nem meri ő.

Mert magas a mérce, néha oly elérhetetlen,

Hogyan is lehetne más, a jövő múlik rajt s mindezen.


Mi már ráhullott, mint krétapor vastagon, előre,

Átvirrasztott éjszakák dolgozatait javítva belőle,

Nem lemondva azokról, kikről talán az élet mondott le maga,

Ahogy egykor hallotta: embereket készítesz, s ez a csoda.


Állni a sarat, hol a katedra s nebuló kuncog rajta,

Nap mint nap áron felül lenni, még ha gond is falja.

De hagyd, ma örülünk, mert az élet új kaput tár,

És hite e lerombolhatatlanul fókuszált láthatár.


Lecsendült szerenádok emlékhangja édes arany,

Oly sok ballagótarisznya, tablókép halomban van...

Eszébe jut öreg tanára, ki mint nebulóra, hagyta egykor sorait:

Ne az iskolának, az életnek taníts, és akkor megérted, miért vagy itt.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. május 1. 08:37

@PuZsu: köszönöm szépen 😊🌷

PuZsu2024. május 1. 00:44

Gratulálok remek alkotásodhoz ❤️