Életszerelem

Aradi_Gabor•  2023. május 2. 07:34  •  olvasva: 173

Ó te korholó ének de szeretlek téged,

Művelve rakni beléd, minden gyomot,

Mi belül éget és venni utánad tüdőmbe,

Tiszta levegő léget, kirakva beléd a sötétséget.


Mert még ha fekete is gyakorta a dalom, 

Azt nem tagadhatom, hogy szerelem éltet,

Hisz csak a szerelem öli meg a sötétséget,

Minden szív dobbanó másodpercben ez mit érzek.


Életem közel távol sem nyugodt tengerén,

Lángolok veled, beléd, hajt a fény feléd,

Lehetetlenség de hatalmad letérdeltet eléd,

És csendesen ölelkezünk, szerelmesed vagyok én.


Azért amiért mikor megvetsz is, te ragyogsz,

Fájdalmaidban is mindig gyönyörrel vagyok,

Szépségeidre örök újra és újra rácsodálkozva,

Vagyok én a közös létezésükben a boldog rabszolga.


Valamikor oly ragaszkodással léptél te belém,

És adtad nekem mind az élet fényt és reményt,

Bármekkora fájdalmakat is okozzál kedvesem,

Tudd én meddig csak lehet, a tiéd leszek életszerelmesen.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2023. május 4. 11:13

@Törölt tag:

Meglehet, az élet az a sport, ahol az utána nem annyira fontos mint az előtte.
És minél hamarabb látjuk ezt meg annál több esélyünk van arra hogy a valóban fontos dolgok, élmények történhessenek meg velünk.

Köszönöm szépen😊🙏

Törölt tag2023. május 4. 08:44

Törölt hozzászólás.

Aradi_Gabor2023. május 3. 06:08

@Roszka.7475:

Nagyon szépen köszönöm szépen 😊🙏

Roszka.74752023. május 3. 06:04

Tetszik ☺️