Elektronikus Szimfónia

Agyunk mikor alakul a méh sötétjében,

Az első ritmus mibe kapaszkodik anyánk szívverése.

Innen ered az ütem szeretete

Mert ez létezésünk első stabil üzenete.

Majd már kívül megtanuljuk a napok, évszakok ritmusát,

S velünk-bennünk rezgőn zörögve kommunikál tovább a világ.

De a csoda akkor ér minket igazán majd el 

Mikor anyánk először hozzánk lágyan dalol, énekel.

Körülöttük lassan értelmet nyer az emberi technológiai világ,

Természetesen belőlünk a rezgés ebbe is megy tovább.

Máshol nem létező hangvilágok kelnek belőlünk életre,

Elménk fel nem fedezett területei csillognak a fényben.

A teremtés a zene, a zene a teremtésünk letéteményese,

Melybe kimondhatatlan dolgokat fogalmaz agyunk bele.

Belső világunk fénylik dallamainak ütemein hullámozva,

Egymásra hatva hatunk egymásra s vissza az univerzumra.

S hangszereinkben az elektronok új világokra ébredve élnek,

Benne csendül mindkét univerzum valamely szólama s az ének.

Tudd hát világokat teremtesz mikor belül benned egy dallam él,

Elektronikus Szimfónia mi kívül és belül, körülötted mindenhol zenél.

És a szórakó előadásában is…