Éjszakai meseerdő

Sétára indulok a sötét palástoló ég alatt,

Mit felnőtt szív fél, szépségét keresi kezemben a lant.

Komor ágak boglya bámulatos épülete, erdei palota,

Éjjeli bagoly hegedűje zengi tornyait csillagfényben oda.  

És itt harcol a herceg az örök, öreg tüske bokorban,

Olyan szimbolikus, kizökkent ha nem vigyázok jobban.

Amott egy göcsörtös fa lefejezett sárkány nyak forma,

A fölöttem tornyosuló sötétben a királylány börtönének vár tornya.

Törik a varázs, mint ahogy belőlem a nosztalgikus gyerekkor tűnik el,

Felnőtt álmok és vágyak sűrű szövevénye helyet követel.

Jó lenne ha volna, lehetne még velük dolgom talán,

Mert a sárkány néha belém költözik és nehéz túljutni az akaratán.