Éjfél anya - 1. Év

Aradi_Gabor•  2022. október 21. 02:26  •  olvasva: 100

Hazugság lenne azt mondani hogy túl sok mindenre és túl részletesen emlékszem az első életévemből. Mint a legtöbb ember én sem rendelkezem szuper emlékezettel, aminek belátható az a hatalmas előnye, hogy teljes öszinteséggel állíthatom sokmindenről, hogy nem tudom, mivel nem emlékszem rá. Mondjuk itt azért sokat segítenek a nővérek és a személyzet, még életben lévő tagjaival folytatott levelezések és beszélgetéseim, valamint a D bácsi hagyatékból előkerült rengeteg fekete fehér fotó, amikkel mint szürke puzzle darabokkal visszafelé egészen kirakható képet tud az ember összehozni a múltról. Mivel élő rokonokat a kiterjed kutatás ellenére sem találtak a hatóságok, ezért a keresztnevem megadása is az árvaházra hárult. Így lettem Fleur, pusztán azon egyszerű okból, hogy a szociális szolgálatok virágvasárnap előtt szállítottak le az árvaházba, valamint a csecsemő otthonban csak csupa-virágos ruha volt, amibe beöltöztettek és átadtak a dadusoknak. Azt, hogy meg vagyok keresztelve, pedig tudjuk be a hely szellemének, az akkkori szokásoknak és Klára főnövér túl buzgóságának, aki azon a korát messze és széles látókörűen megelőző véleményen volt, hogy aki ide újonnan bekerül és Isten gyermekévé válhat az mind keresztény, és teljesen mindegy, hogy milyen háttérből érkezik, hiszen a pásztort sem érdekli hogyha a nyájban vannak tarka birkák is. A többi meg isten dolga. Hogy ezt én mennyiszer hallottam és főleg akkor, amikor egy beszélgetés megoldhatatlan ponthoz érkezett és ez mint adu-ászként lett felhasználva. A végén mikor már elég okosak voltunk, előre egyeztettük le, hogy ez megint egy "többi meg…" típusú beszélgetés lesz. No de csak szépen, sorjában. Az árvaház méretei ellenére kisméretű óvodai, és még kisebb bölcsődei résszel rendelkezett, mivel a "kezdőrúgástól" kevesen játszottak itt mint én, többségüket az élet viharai később terelgettèk ebbe a csendes kikötőbe. 

 - Milyen voltam kicsinek? - kérdeztem Júlia dadát, aki igazi ezüsthajú matrónává érett, örök széles mosollyal az arcán.

 - Olyan, pörg-forgi, állandóan láb alatt lévő, mászó, rafinált tejföl szőke kis bogaram voltál. - mondta egyszúszra. 

 - Kilösted, hogyan nyílik a baba zár a napozó szobában és le léptèl, világgá mentél. Már akkor tudni lehetett, hogy nagy széltoló lesz belőled, te, Te, TE! - mondta még nagyobb mosollyal, ha ez lehetséges és közben úgy megpaskolta a hátamat hogy megállt a lélegzetem.

 - Aztán van valami férfi a láthatáron? - kérdezte a dadáktól teljesen megszokott abszolút nem visszafogott, közvetlen nyílt módon.

 - Akad. - válaszoltam tömören de mosolyogva és udvariasan megköszöntem az együtt emlékezést és távoztam. 

Ki segíthet még? Ááá a Bicskás... Ha még nem itta halálra magát. Az intézmény ideglenes, nem állandóan bentlakó orvosát gúnyoltuk így mivel folyamatosan a zsebkésével volt elfoglalva és öltözködése abszolút Bicska Maxiéra hasonlított és lőn a boldog keresztelő, no meg egy találkozás amit a hátam közepére sem kívántam.

  Gaz felverte kerítés, atomcsapás sújtotta kert és csámpássan beszorult redőnyök az ablakokon. Ha nem tudnám a címet akkor is biztos lennék benne, hogy megérkeztem és helyben vagyok. Kívülről elnézve az ingatlant, az egészet vesztegzár alá kéne venni egészségügyi szempontból. Még malacokat sem mernék beengedni ide nemhogy embereket. 

De jó volna ha nem kéne bemenni beszélgetni. A hely stílusához illően a csengő egy érintésvédelmi katasztrófa. Szerintem simán egy haragos postás ellen készülhetett, mint igazi eső napi bizsergetettő élmény. A biztonság kedvéért egy a ház előtt heverő bottal nyomtam meg. Vagy ötször, mire valami mozgás támadt odabent. Hát a keretnél és a háznál csak a gazdája volt rosszabb állapotban. A bicskás öltözetének mind összetétele mint higiéniai állapota torok ugrasztóan szörnyűséges szintet mutatott és bár nem volt kifejezetten szép férfi fiatalkorában sem, mostanra az alkoholos erjedt levekben való szinte állandó úsztatás igazán megtette a hatását. Finoman fogalmazva, úgy nézett ki mint egy napon felejtett világosbarna férfi bőr cipő. 

 - Ki azzzzzs mit akarsssz? - kérdezte kissé zaklatott, elhaló furcsa hangon, napnál világosabbá téve, hogy jelen pillanatban is részeg. Na, ez "érdekes" beszélgetés lesz...

 - Jó napot doktor úr. Fleur vagyok az intézetből. Megismer, emlékszik még rám? - fura, ritkán hívtam az intézetnek.

 - Nem nem nem, kurvaszürkehályognemlátokszartse - hadarta el szinte egyben, megpróbálva elfedni ezzel részegséget - Jöjjön, de jöjjön de jöjjön beljeb az árnyékra úgy talán van esélyem felismerni - kérte az ajtófélfának támaszkodva.

 - Igazán nem akarom zavarni hogyha alkalmatlan... - próbálkoztam elkerülni, hogy közelebb kelljen menni hozzá.

 - Á jöjjön csak nyugodtan, nincs semmitől félnie. Töketlen vén kecske vagyok már én  - mondta kényszeredetten heherészve saját minőségietlen tréfáján.

 - Jövök - és magamon erőt veve belőktem a rozsdás kertkaput, felkészülve lélekben az érzékeimet elöntő vizuális tragédiára amit egy önmagát feladó ember lakókörnyezete jelent. 

De erre nem lehetett felkészülni. A szoba bár elegáns polgári miliőt sugárzott, inkább volt egy földrengés utáni irattár mint emberek számára alkalmas lakóterület, itt ott eldobált ruhadarabokkal, földön fetrengő és alattomos csapdaként gurulászó üres üvegekkel, valamint tányérokkal és poharakkal amiket most már valószínűleg csak tűzzel lehetne fertőtleníteni. És a földön valamint szanaszét a bútorokra téve, az asztalon, a székeken, a kanapét teljesen beborítva, rengeteg papír személyzeti irat, orvosi feljegyzés mindenhol.

 – Maga is köztük van, ha kíváncsi meg kereshetem - mondta lérántva egy irathalmazt az egyik székről, hogy hellyel kínáljon.

 - Igen, érdekelne. Főleg a születésem és megérkezésem körülményeiről egy szeretnék tájékozódni egyelőre - mondtam feszengve helyet foglalva.

 - Mind el jönnek hát - mondta vigyorogva nem éppen hibátlan fogait megcsillogtatva. - Végül, csak lett valami értelme annak, hogy minden feljegyzsemet megtartottam magukról.

 - Rendben. Mint láthatja éppen átszervezem a katalógus rendszeremet - vigyor #2 - Hol szállt meg?

 - A vadászban - feleltem - Hol máshol - jött a válaszom, az ő harmadik és egyre kevésbé elbűvölő vigyorrával együtt.

 - Adjon nekem néhány napot, talán egy hetet és hagyok magának valamit a portán - mondta ujjait és kezét összekulcsolva az ölében - Nem biztos, hogy mindennek örülni fog tudni felhőtlenül, abból amit én találok itt - Voltak már itt maga előtt akik megbánták, hogy érdeklődtek - mondta mostmár mosoly nélkül és így egész őszintének tűnt.

 - Nem baj, ez benne van - válaszoltam - az ön dolga az adatszolgáltatás. Az enyém a mérlegelés és ha szükséges az elfogadás. Mivel tartozom majd?

 - Ne sértsen meeeg - mondta, sajnos ismét mosolyogva - Van egy kis cehhem a Búbánatban - elgondolkodva a szandálban bújtatott nem éppen tiszta lábait nézegette - Na jó lehet, hogy egy kicsivel több mint egy kicsi... De ha a felét kifizeti már azzal is sokkal beljebb vagyok - mondta, ne mosolyogj, ne mosolyogj, kibírod! Szurkoltam neki magamban.

 - Rendben, nem gond - válaszoltam frissen felpattanva a közeli távozás mihamarabbi reményében - Akkor....ég áldja - mondtam, kerülve annak még a gondolatát is, hogy egy esetleges viszontlátásról csak szó is essen.

 - Már megy is? - kérdezte csalódottan - Pedig tudja Fleur, maga volt a kedvencem.

 - Aha - kegyetlenre szűkült a szemem - Gondolom ezt mondja mindenkinek, nem igaz?

 - De, igaz - válaszolta, foghíjas vigyorral, még egyszer utoljára.

Három nappal később tekintélyes irat paklit nyújtott át nekem Vadász Hotel portása. Ugyan eget-földet megrázó újdonságot nem tudtam meg belőle, de egy pár érdekes adalékot mindenféleképpen. Például hogy D bácsi volt a keresztapám, részleteket a baleseti jegyzőkönyvből, amiből megtudtam a baleset pontos helyszínét és azt, hogy nem kórházban születtem hanem az autóroncs mellett. Ők hárman mentek én jöttem helyettük. Halom része volt az évenkénti orvosi ellenőrzés részletes leírása, amelynek az 1 éves lapján egy szokatlanul hosszú és részletes fizikai leírás állt rólam, legalább is a  többi évhez hasonlítva, a hátoldalán furcsa rajzolt test alakkal és számomra érthetetlen jelekkel és írással. Ezután valamennyi oldalon az orvosi elemzés további lapjain megjelent az oldal alján egy csillag mellett három betű NSM. Ki vagy mi a fene lehet az a NSM? Apró egy rejtély ami igazán nagy felfordulás árán derült csak majd ki végül. No de ne rohanjunk előre, csak szépen sorjában...

 

 

Az Éjfél anya, korábbi részei itt találhatóak:

 - Éjfél anya - Prológus

 

 

És a szórakó előadásában is… (almás)

 

És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata_2022. október 23. 07:34

Gábor a szóismétlést kerüld ott az elején volt pár, jobb lenne a nélkül ezt ha elolvastad töröld is kérlek, csak kérted régebben olvassam át ilyen szemmel, azért említettem, jó lesz írjál. :)

Animanongrata_2022. október 23. 07:31

Olvasom, várom mit nyomoz ki Fleur, csak így tovább. :)