Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Éhség
Aradi_Gabor• 2024. október 30. 06:30 • olvasva: 87
Bizsereg a bőrünk alatt és halad,
Ellenállhatatlanul felőrölve magunkat,
Eme kínzó édes és ránk veszélyes,
El akarhatatlanul konok akarat.
Szemeinkben szalad, lüktet a fény,
A vágy kalandja marad, nincs remény.
Feledni vagy feladni maga szenvedés,
Alámerülni benne vesztesen, élj MÉG!
A bűntudat megdöglött, követő pillanat,
Azt rótta ránk: Szenvedjük el magunkat.
Pecsétünk örök bűn zálog, nem tehetjük,
Meg nem tenni, égnünk kell hát ennyi.
Próbáljuk megállni de mi vagyunk olaj,
És ő a tűz, a baj mi léte a bűnre hajt.
Vesszen minden, dögöljön a szabály,
Vérünk dicstelen mocskos ördögnek áll.
A bódulat elmúlt a valóság maradt,
De te én nem váltottuk meg magunkat.
Mindegy mi adatja meg magát velünk,
A szenvedélyt bukni emberi végzetünk.
Aradi_Gabor2024. október 31. 17:19
Nagyon kedves Anna, köszönöm szépen 😊🌷
Callypso2024. október 31. 16:49
Aktuális és tényleg elgondolkodtató, remek vers. Gratulálok!
Aradi_Gabor2024. október 31. 10:30
Hát pont azért van benne a szenvedélyben a szenvedés. Az a töve mert a szenvedélyes egyben a szenvedő is magától a szenvedélytől is meg attól a fájdalomtól amit okoz vele másoknak. Köszönöm hogy ezt az értékes gondolatot hozzáadtad 😊🌷
turk.eva2024. október 31. 02:45
"A szenvedélyt bukni emberi végzetünk."
Az. De mi van, ha ezzel mást bántanak meg?
Elgondolkodtató vers.
Köszönöm az élményt!
Aradi_Gabor2024. október 30. 18:59
Kígyó almája,
Mind vágyik arra mitől,
Szenvedélye nő.
😊🌷
PuZsu2024. október 30. 18:22
örök éhség hajt
vágyakkal élhetsz tovább
ne add fel soha
❤️