Egy valamelyest befolyásos ember

Aradi_Gabor•  2022. július 15. 20:00  •  olvasva: 108

Barátom ki régi iskolatars is egyben

Jogi pályára lépett ostobán s figyelmetlen

Mondta is mindig őszintén mosolyogva

Győzzön a jog és az igazság legyen az isten gondja.


Mivel jó neve s tehetsége köztiszteletben álló vala,

Mert nemhiába tanulta s gyakorolta, hogy mit jelent a Pro-Bono maga.

Megkereste egy párt, egy politikai,

Hogy lenne-e oly csacsi,

Hogy saját jó hírével,

Jönne zászlójukat támasztani.


Ígértek neki hát így sikert, nőt, pénzt, csillogást,

S futólag megemlítették neki az istent és a hazát.

Lágyan kérdezte, mivel ritkán volt hangos vagy indulatos,

S az ember, a nem szerencsés, ki rossz kezdésből még rosszabbul folytatott?


Ki nem velünk hát ellenünk! - volt a kevély válasz,

Ki ér valamit teremt magának! - folytatódott a kioktató - s ebben nincs bocsánat.

Tisztelt vendégeim s előre is megbocsátásukat kérem a következendőkhöz.

Mivel ügyvédként gyakran az ördöggel cimborálva némi közöm van a rossz erkölcsökhöz


Is, hát higgyek el felismerem mikor meglátom a patát és a kén szagát,

Mert az esztelen, harácsoló önzésnél jobban semmi nem tudja kevésbé előlem elrejteni magát.

Így hát udvariasan kérem önöket, távozzanak s soha vissza nem jőve feledjenek engem el,

Mert inkább az ördög, minthogy sem az önök ideológiáját fogadjam el.


S ezzel ajtót mutatva, arcára barátságos mosolyt akasztva dobta saját zsebük prókátorait ki az utcai porba.

Gyakran elmondta ezt a történetet és mindig mosolyogva szavai szálát így szőtte el,

Jegyezd meg jól öcskös: Politikusnak, pártállás nélkül, majd akkor hiszel, ha már a sírjáról ló legel!



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!