Egy (régi) szombati randevú margójára

Retinám még őrzi mozgásod nyomát,

Szívem pumpálta vér sejtjei még emlékezni akarnak rád.

Orromban még itt ül édes-friss illatod,

Kábító parfümként a lelkem rákapott.

Tenyerem őrzi tenyered nyomát,

Bőröm, sejtjeid érintését sóvárogják.

Nevetésed gyöngy futama fülemben ül,

Agyam fényképtárában te vagy legfelül.

Vágyom a világod, vágyom a része lenni,

Veled bárhova, bármikor első szóra menni.

Akarom a biztonságot mi szereteted lángját fújja,

Akarom hogy karomba bújj újra meg újra.

Csókod tüzét ízlelgetem mely ajkaimon ég még,

Lelkemben kitavaszodott és elönt a frissesség.

Megáll minden gondolat, majd újra peregnek a képkockák előre,

Te szerencse fia! Te férfi! Épp itt volt az ideje, hogy pasi legyen belőled.

Ó áldott szombat délután, maradj, vagy nem, menj is tovább,

Hagy láthassam minél hamarabb a következő szombat délutánt.

Ígérem kibontom szirmait e gyönyörű tűz virágnak,

Csodaszép ékkövévé teszem szívem templomának.

És a szórakó előadásában is…