Egy nap majd elmegyünk fantáziába

Aradi_Gabor•  2024. február 20. 06:48  •  olvasva: 86


Egy nap hiszem boldogok leszünk mi mind nemhiába,

Mert ráleltünk egymás boldogító szív illat nyomára.

Megfogjuk őt de ő is fogva tart majd minket,

Rájövünk, hogy nem tudunk vele lenni eleget.


Egy nap rátalálunk a magunk, való oltárára,

Remélhetőleg nem lesz addigra késő valahára.

Furcsa lesz, mert egyáltalán nem ilyennek képzeltük el,

De lassan megszeretve, imánkra csak nekünk felel.


Egy nap felhagyunk ezzel a reménytelen szenvedéllyel,

Azzal mi minket egymáshoz kötöz, mégis húz széjjel.

Mert súgja belénk, kell a vágy, a még, a tűz, a mámor,

Lelkünkben megnyugodva a józan szeretet nem lesz távol.


Most még talán csak gondoljuk de egy nap mindez eljön,

Ha megéljük, bolondokká vagy bölcsekké lehetünk saját életünkön.

Sok minden mit addig kergettünk, majd elfeledve hever,

De talán azt nem feledjük el, hogy hogyan legyünk egymással jó ember.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Aradi_Gabor2024. február 20. 16:15

@liketorn: Az öreget vállalom, a bölcs… hát, mondjuk úgy hogy próbálkozik, de azért köszönöm 😊

liketorn2024. február 20. 15:17

Bölcs és vén Karak - vers lett.
https://images.app.goo.gl/maCeaxBR1hV77g1d6
:D