Egy éjszaka nekrológja

Szomorúan tudatom, hogy ki alig született,

Tegnap este nyugaton, élete befejeztetett.

Szép volt, elmúlt, széttörte őt a hajnal fény,

Mi most aláhullt, ígéret volt, csupa remény.

Most nincs többé, hiánya a szívünkben ül,

Velünk lesz örökké, feledhetetlenül legbelül.

Siratja őt mind aki, szerelmet érzet át vele,

Élt mint valaki, kinek embernek lenni volt ideje.

A holtak nem törődnek, sem vele se nélküle,

Ők már túl vesződtek, ezt is megette a fene.

Túlélték őt a jó szülei, a hold és a fényes nap,

Valamint gyermekei, a csillagok kik alszanak.

Őröm hír, van folytatás, vajúdik már a délután,

Örökhír, jön valami más, minden nap, nap után.

Zajlik új éjszakai élet, mindenki fény nyüzsög,

Fiatalokból lett vének, őbenne tőlük élet dübörög.

Az újszülött leple alatt, a szerelem sem didereg,

Kaland és vágy halad, próbára téve hű szíveket.

De belátja mit ő sem hitt, nyakán a hajnal szorít,

Veszteni jöttünk ide mind, élj hát még az élet elborít!

https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=pfbid0nncE6TF856hsPAf8GKUF7rnaKisJ5T8veXhpCrCdwpuaSPEei9ccEvtXLGe6GEMpl&id=100031877298054