Egy apa szemeiben

Aradi_Gabor•  2024. június 16. 06:29  •  olvasva: 38


Ott nincsenek a könnyek,

Nem erre nevelte őt az élet.

Van helytállás és a bukások,

Közben szeretni is az oly sok.


Mindig túl magasan van a léc,

Megugrod, csak nehezebb lész.

Többet vár el, mit ő se tudott,

Csak érted, de még nem tudod.


Az örömök röviden csillannak,

Nekifeszül a jövő nevű ajtónak.

Szeret ő téged a maga módján,

Titkait felnőttként érted igazán.


A vágy az lassan kihűlő parázs,

Érezted azt, mikor eltűnt a varázs.

Mert bűneik sohasem az övék,

Gyermekükre száll sötét árnyék.


Ritka vendégként van a mosoly,

Annál inkább a kritikai ostor.

Felnövünk, de nekik mindig gyerek marad,

Bennünk tovább élve ő a láthatatlan gondolat.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

gyorisandor2024. június 16. 21:16

@Aradi_Gabor:
Már az anyaméhben megtapasztaljuk a külső hatások egy részét.
Mikor mit érez az anya. Az anya rezdüléseit átvesszük.(esetleges függőségek, apához való viszony-szeretni vagy tartani kell e tőle, stb)
"KIINDULÓPONT" támpont-kiindulási alapok.

Aradi_Gabor2024. június 16. 12:51

@PuZsu: Ez a jó tudatos. Az ördög bújik el, ha pl. nem mondod el a párodnak hogyha valami bajod van, mert apád is így csinált és az a természetes, erre lehet még csavar hogyha még pláne idegesít is hogyha ő meg igen. Ó igen, az emberi lélek az a furmányos kormányos aki akkor is ad amikor elvesz, te meg csak bírd megtalálni majd magadban amiket kaptál 😊🌷

PuZsu2024. június 16. 12:22

A fiam mondta egyszer, amikor megkérdezték tőle, hogy miért nem iszik alkoholos italokat és miért nem cigizik: "A rossz példa is példa, nem muszáj követni!"

Aradi_Gabor2024. június 16. 11:13

@Rozella: Ez igaz, de a hozott minták nagyon erősek ráadásul nagy részük tudat alatt működik, ahol szintén nem lehetetlen ezeket felszínre hozni és dolgozni velük, de igen magas szintű érzelmi tudatosság szükségeltetik hozzá és akár több évtizedes munka is vár arra aki erre vállalkozik. És közben még élni kell a saját életünket is, a maga kisebb nagyobb drámáival és megélni azokat a pillanatokat amikor rá ismerünk hogy ugyanúgy cselekszünk mint a szüleink tették, csak reflexből. Ez itt a nyúl üreg bejárata csak és az út nagyon messzire visz innen még 😊🌷

Rozella2024. június 16. 10:23

Senki sem választhat szülőt, se apát, se anyát... De nem minden múlik a nevelésen, bár a gyerekkor meghatározó lehet, viszont a saját gondolatainkérr, későbbi tetteinkért, döntéseinkért, már szülők nélkül az egyedüli feleősség a miénk.