Égolvasók

Az éjjel sötét brokátján csillanó fény foltok,

Rajzolják meg múltad, jövőnk, a sorsoddal sorsunk.

Állásuk és szimbólumuk hittel telve üzen,

Elhiszed e, hogy rólunk szólhat az a szíved ügye legyen.

Ómenjeink magunk választjuk, születve e körbe,

Hitünk mélyülve kötelez önmagunkra ismerve.

S megéled, önnön rejtélyeid szikrázó pompával,

Lelked meleg otthona vár nyitott ablakaid fénysugarával.

Csillagokba véstem be a neved egykoron, az igazit,

Mit belül őrizve suttogsz hajnali csillagoknak odakint.

Egyszer pupillámra ült fényed s többé nem eresztem,

Vezérlő alakzatként ragyogsz szívemben s felettem.

Idő óceánokon átjutva vártam végtelen csendben,

Hogy vezető csillagod újra nevemre nevessen.

Mint ki végtelen mélységes tereken szüntelenül kitart velem,

Fáradhatatlan szarvas fejem végre öledbe fektetem.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

https://youtu.be/EW3rMZrbeJ0