Eddig…

Aradi_Gabor•  2023. március 2. 17:43  •  olvasva: 81

Mentem honnan mások csak mindig eljöttek,

Okoztam oktalan, kik pedig szerettek, könnyet.

Izzadtam esőben én és kékre fagytam a napon,

Ezt idáig és mostantól mind csak rátok hagyom.


Buliztam az angyalokkal, imádkoztam ördögökkel, 

Kegyetlen voltam kegyeletes hazug szövegemmel.

Mindez is én voltam, de ebből semmit se bántam,

Mert szívemben igazi szeretettel a világot jártam.


És lásd bőröm vastagra edzett páncélja mint szikla,

Lelkem vezérelt bármerre jártam neki nem volt titka.

Vad kölök maradtam bármi gáncsolt, tépett engem,

Kételyeim ellenére mindig mások mosolyában éltem.


Adtam életet és szeretetet gond és törődés nélkül,

Vettem el ugyanezt sokszor buta módon önzésből.

Voltam gaz és igaz, barát, ellenség gyűlölve szeretett,

Igyekeztem nem bántani mást mikor csak ezt lehetett.


Most húztam egy vonalat, talán más jön majd ez után,

Lelkem felvállalom, kié hibátlan az dobjon követ rám.

Ím a mérleg nem sok de nem is mondanám rá kevés,

Botló emberi lény kinek javítani talán még nem tévedés.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!