Dezertőr

Aradi_Gabor•  2022. március 24. 20:09  •  olvasva: 142

Sötét naptalan évek szálltak rám,

Feladta reményed s már nem bújsz hozzám.

Mind kegyetlen, mind haldokló sóhaj,

Ez út pokolba, az mennybe visz mi az óhaj?

 

Senki nem kevély, senki nem hibátlan,

Ha volt is esély én mindent kizártam.

Börtönöm börtöne lett saját magamnak,

Emlékeim rólad egyszerre sírnak és kacagnak.

 

Tudatom e konok ügyészi tábla,

Oktalan, méreggel írt vád beszédét darálja.

Lélek bíró le inti, s védőként a szívet kérdi,

Mit és hogyan gondol, a helyzetet hogy érzi?

 

Szív párom tette nem volt önös érdek,

Az érzések nevében megbocsátást kérek.

Talán ő soha nem tudja feledni, feladni,

De emléke szépségért őt magunkba kell fogadni.

 

Így hát újabb bölcs itélet született,

A dezertőrnek az ítélet nem más mint szeretet.

Lelkünk bújjon hozzá még akkor is ha nincsen itt,

A tőle kapott szeretet erre minket feljogosít.

 

Lelkem lassan elcsendesül,

Nem vár többet semmit csak örül legbelül.

Mert a tündér oroszlán érintése örökké övé,

Éljen hát soká s mosolya legyen a tiszta örömé.


 

És a szórakó előadásában is...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!