Derengő Hajnalon

Aradi_Gabor•  2022. május 22. 06:57  •  olvasva: 118

Fürtjeibe simít az épp kelő nap fénye,

Neve adóját hívja, hogy keljen fel végre.

Mert nála nélküle mit sem ér az egész,

Mosolya s csilingelő hangja maga az ébredés.


Első dologként boldogan tudatja megjöttem,

Szíved házának oltalmában beköltöztem.

S minden ujjunk már az egymás szőttese,

Melletted lennem elképzelhetetlen nélküle.


S csüngött nyakamban két karod harangja,

Férfi erőm vára boldogan forrott az ajkaidra.

Kastélyomban mostantól minden harangszó,

Állandóan a te Hajnalodnak aranylón bókoló.


Midőn először szemembe szökött szépséged,

Lábaim gyökeret s szívem dicshimnuszt verve üdvözöltek téged.

S azóta tudom, hogy a napszakokat összekavarom,

Hisz legyen az bármely óra, bármikor, nekem itt a Hajnalom.


Lásd hát te is, Hajnalodik s innen övé minden nap, óraperce,

Mikor előjön a napfelkelte előtt tündöklésével elkényeztetve.

Vagy midőn a nap delelőjén jár de ő mégis ragyog, engem kereső,

S esthajnal ként, mint Vénusz karolsz, te gyönyörű Hajnalom.



És a szórakó előadásában is…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!