Csonkolás

Aradi_Gabor•  2023. március 4. 19:06  •  olvasva: 71

El távolodik emléked illata,

Mint mosolyod az esőben,

Amit szeretni nőttem,

Fájóan felemelően.


Tested alaktalan, lelked ragyog,

Hitem templomává lettél,

Belül mindig ott vagyok,

Az átok otthagyott.


Túl nagy a kár, a halott szövet,

Vérem nem kering veled,

Létezem mint nekrózis,

Csak egy diagnózis.


El vele, hogy mentsd még ami él,

Csonkolva már nincs remény,

Az érzelmek és ráció,

Végső stáció,


Gyötrelmek és szívből ordítás,

Mű-tét hol nincs fájdalom,

Csak cudar önámítás,

Nyesedék már.



És a szórakó előadásában is… (almás)


És a szórakó előadásában is…(robotos)

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!